Az előző leckében megismerkedtünk tanfolyamunk szereplőivel. Hallgassuk most meg Emília és újdonsült ismerőse, Terachi úr beszélgetését, amin éppen a japán fővárosban sétálnak. Séta közben Emília megtudja, hol található az egyetem, ahol japán tanulmányait végzi majd. Mindenekelőtt azonban ismerkedjünk meg a dialógusban előforduló új szavakkal és kifejezésekkel:
sakura- cseresznyevirág
ki- fa
sakura no ki- cseresznyefa
dore- melyik? (főnév nélkül használt kérdő névmás)
sore- az (mutató névmás)
yo- bizony (záró partikula nyomatékosítást fejez ki)
mo- is, szintén
ee- igen, így van (beszélt nyelvi fordulat)
sou- [szó] úgy, úgy mint, ugyanúgy
are- amaz (mutató névmás)
momo no ki- őszibarack
aa- [á] ó! Nahát! (felkiáltás)
daigaku- egyetem
dono- melyik? (főnévvel együtt használt kérdő névmás)
tatemono- épület
ano- amaz a… (főnévvel együtt használt mutató névmás)
biru- épület, ház (vigyázzunk, ne ejtsük hosszan az i betűt, mert akkor sört [bíru] jelent.)
ja- [dzsa] akkor, abban az esetben (a beszédtéma lezárását jelenti)
kono- ez a… (főnévvel együtt használt mutató névmás)
hakubutsukan- múzeum
sono- az a… (főnévvel együtt használt mutató névmás)
eki- vasútállomás
Olvassuk el figylemesen a szöveget:
Terachi-San sakura no ki wa dore desu ka?- Terachi úr, melyik fa a cseresznyefa?
Sore desu yo.- Az az!
Sore mo sakura desu ka?- Az a fa is cseresznyefa?
Ee, kore mo sou desu.- Igen, ez is cseresznyefa.
Are mo sou desu ka? – Az a fa is az?
Iie, are wa momo no ki desu.- Nem, az őszibarackfa.
Aa, sou desu ka?- Nahát! Igen?
Daigaku wa dono tatemono desu ka?- Melyik épület az egyetem?
Ano biru desu yo.- Az az épület (az)!
Ja, kono tatemono wa nan desu ka?- Ez bizony egy múzeum!
Sono biru wa eki desu ka?- Az az épület a vasútállomás?
Hai, sou desu.- Igen, így van.
A párbeszédben a következő mutató névmások fordulnak elő:
Kore, sore, are, dore, kono, sono, ano, dono.
sakura- cseresznyevirág
ki- fa
sakura no ki- cseresznyefa
dore- melyik? (főnév nélkül használt kérdő névmás)
sore- az (mutató névmás)
yo- bizony (záró partikula nyomatékosítást fejez ki)
mo- is, szintén
ee- igen, így van (beszélt nyelvi fordulat)
sou- [szó] úgy, úgy mint, ugyanúgy
are- amaz (mutató névmás)
momo no ki- őszibarack
aa- [á] ó! Nahát! (felkiáltás)
daigaku- egyetem
dono- melyik? (főnévvel együtt használt kérdő névmás)
tatemono- épület
ano- amaz a… (főnévvel együtt használt mutató névmás)
biru- épület, ház (vigyázzunk, ne ejtsük hosszan az i betűt, mert akkor sört [bíru] jelent.)
ja- [dzsa] akkor, abban az esetben (a beszédtéma lezárását jelenti)
kono- ez a… (főnévvel együtt használt mutató névmás)
hakubutsukan- múzeum
sono- az a… (főnévvel együtt használt mutató névmás)
eki- vasútállomás
Olvassuk el figylemesen a szöveget:
Terachi-San sakura no ki wa dore desu ka?- Terachi úr, melyik fa a cseresznyefa?
Sore desu yo.- Az az!
Sore mo sakura desu ka?- Az a fa is cseresznyefa?
Ee, kore mo sou desu.- Igen, ez is cseresznyefa.
Are mo sou desu ka? – Az a fa is az?
Iie, are wa momo no ki desu.- Nem, az őszibarackfa.
Aa, sou desu ka?- Nahát! Igen?
Daigaku wa dono tatemono desu ka?- Melyik épület az egyetem?
Ano biru desu yo.- Az az épület (az)!
Ja, kono tatemono wa nan desu ka?- Ez bizony egy múzeum!
Sono biru wa eki desu ka?- Az az épület a vasútállomás?
Hai, sou desu.- Igen, így van.
A párbeszédben a következő mutató névmások fordulnak elő:
Kore, sore, are, dore, kono, sono, ano, dono.
Nézzük meg őket egy kicsit részletesebben:
A japánban a mutató névmásnak négyféle csoportják különböztetjük meg:
1, ko-sor (kore „ez”, kono „ ez a…” főnével együtt használt alak), ezekkel a névmásokkal a beszélőhöz közeli dologra mutatunk rá.
2, so-sor (sore „az”, sono „ az a…” főnével együtt használt alak), ezek a névmások a beszélőtöl kicsit messzebb, beszédpertneréhez közelebb elhelyezkedő dologra utalnak.
3, a-sor (are „amaz”, ano „ amaz a…” főnével együtt használt alak), ezek a névmások a beszélőtöl távol lévő dolgora vonatkozik.
4, do-sor (dore „melyik?”, dono „melyik?” főnével együtt használt alak), ebbe a csoportba tartoznak a kérdő névmások.
A kore, sore, are, dore névmások főnévként funkciónálnak és önállóan szerepelnek, viszont a kono, sono, ano, dono névmásokat mindig főnévvel együtt használjuk, pl:
Kore wa sakura no ki desu.- Ez egy cseresznyefa.
Sakura no ki wa dore desu ka?- Melyik fa a cseresznyefa?
Sono biru wa eki desu.- Az az épület a vasútállomás.
Daigaku wa dono tatemono desu ka?- Melyik épület az egyetem?
A párbeszédben többször is előfordul a sou[szó] szócska, melynek jelentése „igen”, „így van”. Eldöntendő kérdések válaszaként névszói állítmányú mondatokban gyakori. Például:
Sono biru wa eki desu ka?- Az az épület a vasútállomás?
Hai, sou desu.- Igaz, az a vasútállomás.
Iie, sou ja arimasen.- Nem, az nem a vasútállomás.
Érdemes megjegyezni a nagyon gyakori sou desu ka? „Nahát! Igen?” kifejezést, melyet akkor használunk, ha a partner értésére kivánjuk adni: megértettük, amit mondott. Például:
Are wa momo no ki desu.- Amaz egy őszibarackfa.
Aa, sou desu ka? – Nahát! Igen?
A dialógusban egy új partikulával is találkozhatunk: mo, jelentése „is „szintén”;
Sora mo sakura desu ka?- Az is egy cseresznyefa?
Szintén a szövegben fordul elő a yo zárópartikula, melyet a mondat végén, a mondanivaló nyomatékosítására használunk, Magyarra legtöbbször nem fordítjuk, néha a „bizony” szó felel meg neki. Ahogy a következő példák is bizonyítják:
Daigaku wa dono tatemono desu ka?- Melyik épület az egyetem?
Ano buri desu yo.- Az az épület az.
Következő lecke: Kanji
A japánban a mutató névmásnak négyféle csoportják különböztetjük meg:
1, ko-sor (kore „ez”, kono „ ez a…” főnével együtt használt alak), ezekkel a névmásokkal a beszélőhöz közeli dologra mutatunk rá.
2, so-sor (sore „az”, sono „ az a…” főnével együtt használt alak), ezek a névmások a beszélőtöl kicsit messzebb, beszédpertneréhez közelebb elhelyezkedő dologra utalnak.
3, a-sor (are „amaz”, ano „ amaz a…” főnével együtt használt alak), ezek a névmások a beszélőtöl távol lévő dolgora vonatkozik.
4, do-sor (dore „melyik?”, dono „melyik?” főnével együtt használt alak), ebbe a csoportba tartoznak a kérdő névmások.
A kore, sore, are, dore névmások főnévként funkciónálnak és önállóan szerepelnek, viszont a kono, sono, ano, dono névmásokat mindig főnévvel együtt használjuk, pl:
Kore wa sakura no ki desu.- Ez egy cseresznyefa.
Sakura no ki wa dore desu ka?- Melyik fa a cseresznyefa?
Sono biru wa eki desu.- Az az épület a vasútállomás.
Daigaku wa dono tatemono desu ka?- Melyik épület az egyetem?
A párbeszédben többször is előfordul a sou[szó] szócska, melynek jelentése „igen”, „így van”. Eldöntendő kérdések válaszaként névszói állítmányú mondatokban gyakori. Például:
Sono biru wa eki desu ka?- Az az épület a vasútállomás?
Hai, sou desu.- Igaz, az a vasútállomás.
Iie, sou ja arimasen.- Nem, az nem a vasútállomás.
Érdemes megjegyezni a nagyon gyakori sou desu ka? „Nahát! Igen?” kifejezést, melyet akkor használunk, ha a partner értésére kivánjuk adni: megértettük, amit mondott. Például:
Are wa momo no ki desu.- Amaz egy őszibarackfa.
Aa, sou desu ka? – Nahát! Igen?
A dialógusban egy új partikulával is találkozhatunk: mo, jelentése „is „szintén”;
Sora mo sakura desu ka?- Az is egy cseresznyefa?
Szintén a szövegben fordul elő a yo zárópartikula, melyet a mondat végén, a mondanivaló nyomatékosítására használunk, Magyarra legtöbbször nem fordítjuk, néha a „bizony” szó felel meg neki. Ahogy a következő példák is bizonyítják:
Daigaku wa dono tatemono desu ka?- Melyik épület az egyetem?
Ano buri desu yo.- Az az épület az.
Következő lecke: Kanji
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése