Miután tudjuk a hiraganákat, és a katakanákat, ideje belepillantani párbeszédekbe. Eleinte egyszerű, utána kezd egy kicsit komplikáltabb lenni, de nem annyira vészes. A lényege a történetnek, hogy van egy lány, aki kimegy japánba, és persze magyar. Ösztöndíjas emellett. Neki az elhelyezkedését fogjuk olvasni, és tanulni. Effektív az ő példájából kell okulni. Sok sikert a tanuláshoz, menni fog.J
Mielőtt megismerkednénk a párbeszéddel, ismerjük meg a benne rejlő szavak jelentését:
Sakura Hiroko- Sakura Hiroko (Japán női név, akár csak magyarban, a japánban is a vezetéknév van elől.)
Terachi Daisuke- Terachi Daisuke (Japán férfinév, DEG buziknak ismerős lehet.[Ł]:’D)
san- a név vagy foglalkozás után álló szó, a magyar úr, asszony, kisasszony megfelelője, nemre való tekintet nélkül. Pl. Kemuri-San: Füst úr (kemuri-füst)
kochira- ő (a beszélőhöz közeli személyre, tárgyra vonatkozik)
wa- (a beszéd témájának partikulája)
Kowachi Emília- Kovács Emília
desu- van, vagy, vagyok, vagyunk, vagytok, vannak (a „da” szócska udvariasabb kifejezése)
hajimemashite [hádzsimemás(i)te]- Örülök, hogy megismerhetem.
Hangarii- Magyarország
~jin[dzsin]- ember, személy (ország névhez kapcsolva a nemzetiség elnevezése)
Hangariijin- magyar ember
doozo yoroshiku[jorosiku]- Ajánlomm magamat szíves figyelmébe.
sensei[szenszei]- tanár
ka- (kérdő partikula, a mondat végén van, kérdőjel helyett áll.)
iie- nem
watashi[vátási]- én
ja arimasen- nincs( a „desu” partikula tagadó fomája)
gakusei[gákszéi]- egyetemi hallagtó, diák
hai- igeen
Nihon- Japán
~go- nyelv (az ország nevr után adott ország nyelvét fejezi ki)
Nihongo- japán nyelv
no- (birtokviszonyt kifejező partikula)
Most pediglen olvassuk át a párbestédet, és figyelmesen tanulmányozzuk!:
Ohayoo Gozaimasu- Jó reggel kivánok.
Ohayoo Gozaimasu- Jó reggelt.
Sakura-San, kochira wa Kowachi Emília desu-(Terachi-San mondja Sakura-Sannak.) Ez itt Kovács Emília.
Hajimemashite- Örülök, hogy megismerhetem.
Kowachi Emília desu- Kovács Emília vagyok.
Hangariijin desu- Magyar vagyok.
Doozo yoroshiku- Ajánlom magamat szíves figyelmébe.
Sakura Hiroko desu.- Sakura Hiroko vagyok.
Doozo yoroshiku- Ajánlom magamat szíves figyelmébe.
Emília-San wa sensei desu ka?- Emília, Ön tanár?
Iie, watashi wa sensei ja arimasen- Nem, nem vagyok tanár.
Gakusei desu- Egyetemi hallgató (diák) vagyok.
Sakura-San wa sensei desu ka? Sakura asszony, Ön tanár?
Hai, watashi wa sensei desu.-Igen, tanár vagyok.
A párbeszédben hallhatunk pár japán udvariasságot, amire érdemes figyelni:
Ohayoo Gozaimasu- Jó reggelt.
Hajimemashite- Örülök, hogy megismerhetem.(első találkozás alkalmával használjuk)
Doozo yoroshiku- Ajánlom magamat (szíves figyelmébe).
A szövegben szereplő mondatok (kivétel az udvariassági) úgynevezett névszói mondatszerkezetek. Ez azt jelenti, hogy főnivé állítmányuk van, amely egy főnévből és a desu szócskából áll (ez utóbbi a magyar „lenni” ige ragozott alakjának felel meg). A névszói mondatszerkezet felépítése tehát a következő:
alany + névszói állítmány
Watashi wa + sensei + desu
A japán nyelv egyik jellegzetessége a téma partikulája. A wa partikula a főnév, a névmás vagy más partikula után áll, amely után a mondant témája a továbbiakban kifejtésre, kiemelésre kerül.
Vigyázz a „w” két ajakkal képzett ejtésére. Figyelje meg a wa partikulát a következő mondatban: Watashi wa sensei desu – Tanár vagyok.
A partikula itt az jelenti, hogy amondat témája az „én” személyes névmással kifejezett beszélő, vagyis watashi.
Vegyük sorra a párbeszédben előfordult névszói mondatszerkezeteket:
Kochira wa Kowachi Emília desu – Ez Kovács Emília.
Hangariijin desu. – Magyar vagyok.
A watashi „én” személyes névmás leggyakrabban elhagyható, mint amagyarban is, ha a mondatkörnyezetéből világosan kiderül, kiről van szó.
A párbeszéd utolsó mondatában találkozunk a következő kifejezéssel:
Nihongo no sensei – japán tanárnő
Ez a kifejezés két főbévből áll: Nihongo „japán nyelv” és a sensei „tanár(nő)” melyek a no partikula köt össze. Ez a partikula birtokviszonyt fejez ki, pédánkban: a japán nyelvnek tanárnője. A birtokviszony sorrendje a japánban megegyezik a magyaréval.
A japánban a főneveknek nincs, se nemük, se számuk.
Enne megfelelője a sensei főnevet többféleképpen is lefordíthatjuk magyarra: „tanár”, „tanárnő”, „tanárok”, „tamárnők”. A megfelelő fordítást általában a szövegkörnyezet határozza meg.
A párbeszédben a következő két eldöntendő kérdéssel találkozhattunk:
Emília-san wa sensei desu ka? – Emília (kisasszony), ön tanárnő?
Sakura-san wa sensei desu ka? Sakura asszony, ön tanárnő?
A fenti kérdő mondatok végén mindkét esetben a ka szócska olvasható. A japánban minden kérdést (az eldöntendőt és a kiegészítendő kérdést egyaránt) a mondant végén ka zárópartikulával jelöljük. A japán írásban nem használunk kérdőjelet, mert a kérdés éppen a ka partikula jelzi. Az eldöntendő kérdésekre tagadó vagy állító választ adhatunk.
Lássuk például a lehetséges válaszokat a következő kérdésekre:
Emília-san wa sensei desu ka? – Emíila (kisasszony), ön tanárnő?
Állító válasz:
Hai, watashi wa sensei desu. – Igen, tanárnő vagyok.
Tagadó válasz:
Iie, watashi wa sensei ja arimasen. – Nem, nem vagyok tanárnő.
Az állító válaszokban a hai „igen” és a desu szócska használjuk állító alakban, tagadó válaszokban pedig a iie „nem” és a desu szavak tagadó alakja: ja arimasen. A ja arimasen formát a beszédben alkamazzuk, amely a dewa arimasen – írott alakból származik.
A japánok a „te” személyes névmást viszonylag ritkán használják. Ha a név szerint ismerik a beszédpartnerüket, akkor inkább a nevükön szólítják. A tisztelet kifejezésére a beszélgetőpartnert illetve harmadik személy iránt a san szócska használják, ami a magyarban az „úr”, „asszony”, „kisasszony”, „fiatal úr” udvarias megszólítáa megfelelője.
Sose használjuk a san négződést saját nevünknél!!!
Pár szó a kiejtésrőla lecke végére:
A nyelvtanulás első szakaszában nagyon fontos, hogy kellő figyelmet fordítsunk a hosszú magánhangzók kiejtésére: á í ü é ó (ezeknek effektív egy vonalka kéne, hogy a betű felett legyen, de nekem nincs vonalka ezért ékezettel nyomom.oO). Ezeknek a helytelen, túl rövid kiejtése ugyanis megváltoztathatja a szavak jelentését, illetve egyéb nyelvi félreértéseket okozhat. Ügyelj tehát arra, hogy a hosszú magánhangzókat kb. kétszer annyi ideig ejtsük mint a rövideket. Valamivel hosszabban ejtjük, mint a magyarban.
Mielőtt megismerkednénk a párbeszéddel, ismerjük meg a benne rejlő szavak jelentését:
Sakura Hiroko- Sakura Hiroko (Japán női név, akár csak magyarban, a japánban is a vezetéknév van elől.)
Terachi Daisuke- Terachi Daisuke (Japán férfinév, DEG buziknak ismerős lehet.[Ł]:’D)
san- a név vagy foglalkozás után álló szó, a magyar úr, asszony, kisasszony megfelelője, nemre való tekintet nélkül. Pl. Kemuri-San: Füst úr (kemuri-füst)
kochira- ő (a beszélőhöz közeli személyre, tárgyra vonatkozik)
wa- (a beszéd témájának partikulája)
Kowachi Emília- Kovács Emília
desu- van, vagy, vagyok, vagyunk, vagytok, vannak (a „da” szócska udvariasabb kifejezése)
hajimemashite [hádzsimemás(i)te]- Örülök, hogy megismerhetem.
Hangarii- Magyarország
~jin[dzsin]- ember, személy (ország névhez kapcsolva a nemzetiség elnevezése)
Hangariijin- magyar ember
doozo yoroshiku[jorosiku]- Ajánlomm magamat szíves figyelmébe.
sensei[szenszei]- tanár
ka- (kérdő partikula, a mondat végén van, kérdőjel helyett áll.)
iie- nem
watashi[vátási]- én
ja arimasen- nincs( a „desu” partikula tagadó fomája)
gakusei[gákszéi]- egyetemi hallagtó, diák
hai- igeen
Nihon- Japán
~go- nyelv (az ország nevr után adott ország nyelvét fejezi ki)
Nihongo- japán nyelv
no- (birtokviszonyt kifejező partikula)
Most pediglen olvassuk át a párbestédet, és figyelmesen tanulmányozzuk!:
Ohayoo Gozaimasu- Jó reggel kivánok.
Ohayoo Gozaimasu- Jó reggelt.
Sakura-San, kochira wa Kowachi Emília desu-(Terachi-San mondja Sakura-Sannak.) Ez itt Kovács Emília.
Hajimemashite- Örülök, hogy megismerhetem.
Kowachi Emília desu- Kovács Emília vagyok.
Hangariijin desu- Magyar vagyok.
Doozo yoroshiku- Ajánlom magamat szíves figyelmébe.
Sakura Hiroko desu.- Sakura Hiroko vagyok.
Doozo yoroshiku- Ajánlom magamat szíves figyelmébe.
Emília-San wa sensei desu ka?- Emília, Ön tanár?
Iie, watashi wa sensei ja arimasen- Nem, nem vagyok tanár.
Gakusei desu- Egyetemi hallgató (diák) vagyok.
Sakura-San wa sensei desu ka? Sakura asszony, Ön tanár?
Hai, watashi wa sensei desu.-Igen, tanár vagyok.
A párbeszédben hallhatunk pár japán udvariasságot, amire érdemes figyelni:
Ohayoo Gozaimasu- Jó reggelt.
Hajimemashite- Örülök, hogy megismerhetem.(első találkozás alkalmával használjuk)
Doozo yoroshiku- Ajánlom magamat (szíves figyelmébe).
A szövegben szereplő mondatok (kivétel az udvariassági) úgynevezett névszói mondatszerkezetek. Ez azt jelenti, hogy főnivé állítmányuk van, amely egy főnévből és a desu szócskából áll (ez utóbbi a magyar „lenni” ige ragozott alakjának felel meg). A névszói mondatszerkezet felépítése tehát a következő:
alany + névszói állítmány
Watashi wa + sensei + desu
A japán nyelv egyik jellegzetessége a téma partikulája. A wa partikula a főnév, a névmás vagy más partikula után áll, amely után a mondant témája a továbbiakban kifejtésre, kiemelésre kerül.
Vigyázz a „w” két ajakkal képzett ejtésére. Figyelje meg a wa partikulát a következő mondatban: Watashi wa sensei desu – Tanár vagyok.
A partikula itt az jelenti, hogy amondat témája az „én” személyes névmással kifejezett beszélő, vagyis watashi.
Vegyük sorra a párbeszédben előfordult névszói mondatszerkezeteket:
Kochira wa Kowachi Emília desu – Ez Kovács Emília.
Hangariijin desu. – Magyar vagyok.
A watashi „én” személyes névmás leggyakrabban elhagyható, mint amagyarban is, ha a mondatkörnyezetéből világosan kiderül, kiről van szó.
A párbeszéd utolsó mondatában találkozunk a következő kifejezéssel:
Nihongo no sensei – japán tanárnő
Ez a kifejezés két főbévből áll: Nihongo „japán nyelv” és a sensei „tanár(nő)” melyek a no partikula köt össze. Ez a partikula birtokviszonyt fejez ki, pédánkban: a japán nyelvnek tanárnője. A birtokviszony sorrendje a japánban megegyezik a magyaréval.
A japánban a főneveknek nincs, se nemük, se számuk.
Enne megfelelője a sensei főnevet többféleképpen is lefordíthatjuk magyarra: „tanár”, „tanárnő”, „tanárok”, „tamárnők”. A megfelelő fordítást általában a szövegkörnyezet határozza meg.
A párbeszédben a következő két eldöntendő kérdéssel találkozhattunk:
Emília-san wa sensei desu ka? – Emília (kisasszony), ön tanárnő?
Sakura-san wa sensei desu ka? Sakura asszony, ön tanárnő?
A fenti kérdő mondatok végén mindkét esetben a ka szócska olvasható. A japánban minden kérdést (az eldöntendőt és a kiegészítendő kérdést egyaránt) a mondant végén ka zárópartikulával jelöljük. A japán írásban nem használunk kérdőjelet, mert a kérdés éppen a ka partikula jelzi. Az eldöntendő kérdésekre tagadó vagy állító választ adhatunk.
Lássuk például a lehetséges válaszokat a következő kérdésekre:
Emília-san wa sensei desu ka? – Emíila (kisasszony), ön tanárnő?
Állító válasz:
Hai, watashi wa sensei desu. – Igen, tanárnő vagyok.
Tagadó válasz:
Iie, watashi wa sensei ja arimasen. – Nem, nem vagyok tanárnő.
Az állító válaszokban a hai „igen” és a desu szócska használjuk állító alakban, tagadó válaszokban pedig a iie „nem” és a desu szavak tagadó alakja: ja arimasen. A ja arimasen formát a beszédben alkamazzuk, amely a dewa arimasen – írott alakból származik.
A japánok a „te” személyes névmást viszonylag ritkán használják. Ha a név szerint ismerik a beszédpartnerüket, akkor inkább a nevükön szólítják. A tisztelet kifejezésére a beszélgetőpartnert illetve harmadik személy iránt a san szócska használják, ami a magyarban az „úr”, „asszony”, „kisasszony”, „fiatal úr” udvarias megszólítáa megfelelője.
Sose használjuk a san négződést saját nevünknél!!!
Pár szó a kiejtésrőla lecke végére:
A nyelvtanulás első szakaszában nagyon fontos, hogy kellő figyelmet fordítsunk a hosszú magánhangzók kiejtésére: á í ü é ó (ezeknek effektív egy vonalka kéne, hogy a betű felett legyen, de nekem nincs vonalka ezért ékezettel nyomom.oO). Ezeknek a helytelen, túl rövid kiejtése ugyanis megváltoztathatja a szavak jelentését, illetve egyéb nyelvi félreértéseket okozhat. Ügyelj tehát arra, hogy a hosszú magánhangzókat kb. kétszer annyi ideig ejtsük mint a rövideket. Valamivel hosszabban ejtjük, mint a magyarban.
